Morandini Pál nyaralótársunk nyitott szemmel és füllel járja Alsóbélatelep utcáit, óvó tekintetével keresi az általa jól ismert állatfajok nyomait, élő- és költőhelyeit. Például rendszeresen ellenőrzi a madárodúkat. Eközben újabb és újabb értékekre is felfigyel. Ezeket gyűjtötte össze egy csokorba. S habár megérkezett a tél, a hideg és a korai esték, de az advent időszakában a mécsesek fénye mellett lelket melengető érzés a kedves nyaralóra gondolni, amelyet éppen most fe be finom lepellel az első hó. E mellé szánjuk ezt az összefoglaló írást Alsóbélatelep természeti értékeiről.
“A mi Mamutfenyőnk“
Alsóbélatelepen is van óriás mamutfenyő, pontos nevén Sequoiadendron giganteum. Szerény kis példány de a környező őshonos fenyők és más fák mellett igen tekintélyes. Néhány évvel ezelőtt csúcsszáradás látszott rajta de mostanra szépen rendbejött. Legközelebbi rokonai Fenyvesen a Honvéd utcában és Szemesen meg Bogláron található. Utóbbiakat a vonatból minden utazásnál “leltározom”, és megnyugszom: rendben vannak. Pedig szakemberek szerint nagy veszély fenyegeti őket: a Botrytis azaz szürkepenész. A mamut fenyő hazájában Észak-Amerikában több ezer éves mamutfenyő óriások diszlenek akik erdőtüzeket is túléltek, nálunk e fák még kétszáz évesek sincsenek és sorra pusztulnak: a Botrytis a tettes. Reméljük a mi mautfenyőnk jól elbújt, nem találja meg a kórokozó gomba.A kép csak ilusztráció.
Mexikói hajnalka Alsóbélatelepen
A mi hajnalkák mexikói rokonát ritkán sikerül virágoztatni nálunk mert nem kapható és egyébként sem könnyű elérni, hogy nyár végére nyílni kezdjen. Pedig szép nagy fehér virága nagyon illatos. Sajnos este nyílik és másnap délelött elhervad. Télire fagymentes helyre kell vinni és mivel két méternél magasabbra szokott nőni ez nem könnyű. Egy Wekerle utcai kertben idén először sikerült virágait meglátni. Október 19.-én még javában nyílt de november elejére sajnos már szomorú lett a mi hideg éjjeleinktől. Talán jövőre újra sikerül virágoztatni.
Van-e vizityúk a “fokon ” ??
A vizityúk nagyon gyakori vizimadár
Galinula chloropus (Linnaeus 1758)
Az alsóbélatelepi strand “foki” nádasa az amit a vizityúk is esetleg költésre választhat. A mellékelt fényképet azonban a budai Feneketlen tónál készítette Bürger Nándor. Ott könnyű lekapni e rejtőzkődő madarat mert hozzászokott az emberekhez. Balatonon azonnal a nádba bújik ha ember jelenik meg. Szerencsére feltűnő piros csőréről villanásnyi idő alatt felismerhető. Szorgalmas fészek építő mindkét szülő. Az alapot a hímre bízza a tojó, a belső részt ő maga építi. Először egy dürgő fészek készül majd a rendes költőfészek, késöbb több pihenőfészek is készülhet.Vonuló madár de városi tavakon egész évben ottmarad egy – egy vizityúk.
A szajkó (mátyásmadár) regénye
Alsóbélatelepen is gyakran látni szajkót, ebben még itt az 1. kerületben is biztos vagyok, mert itt is megjelennek reggelente, hát még ott a Berek és a Balaton között.
Kis részletet küldök Fekete István Derengő hajnal c. regényéből amikor 3 gyerek szajkó fiókákat készül ellopni a fészekből.
Állítólag némely szajkó tud beszélni…
Megkérdeztem két híres ornitológust erről, egyik sem erősítette meg ezt a kósza hírt. Fekete István viszont erre a képességére építi kevéssé ismert regényét: Derengő hajnal, korábban pedig Emberek között címen jelent meg. Az biztos, tanúsíthatom, hogy a mátyás szajkó (Herman Ottó így nevezi) a macska nyávogást, az ölyvet és sok más hangot tökéletesen utánozza.Aki kíváncsi a kaland folytatására, olvassa el a regényt….A szajkó képe: Bürger Nándortól a Gellért hegyen készült nov.15.-én
“És most megszólalt Mátyás, pedig ilyenkor nem vadásztak az erdőn, mert az emberek a síkságon voltak elfoglalva, hol búza bólintgatott, és esténként fürjek szóltak egymásnak kedves hívogatással. Pedig különös ijedtség szólt Mátyás hangjában , de a madarak nem nagyon figyeltek oda, és a róka még a fülét sem mozdította meg, mert érezhető volt, hogy a Mátyás most nem mást akar figyelmeztetni, hanem hanem őt magát környékezi baj.
– Ki a fészekből, menjetek ki a fészekből! – kiabált kétségbeesetten a Mátyás, és az erdei népek mind tudták, hogy ember közeledik a fészkéhez, mert a kiáltásban ez is benne volt.
Az emberi fül csak annyit hallott volna a panaszos kiáltásokból, hogy: Máátyáás…Máátyáás…- mert a Mátyás bölcs madár és tudta, hogy csak saját magát hívhatja segítségül, de a rókák az őzek és a madarak mind elmentek a fészek közeléből, mert az emberrel együtt jár a rabság és az elmúlás.- Kapaszkodjatok az ágakba, oda nem tud utánatok menni! Kapaszkodjatok !” Részlet a regényből
