A jégmadár, becenevén a „madarak ékszere” a madarak osztályának szalakótaalakúak rendjébe és a jégmadárfélék családjába tartozó faj.

„Hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely folyók és tavak mentén található partfalakban költ. Állandó madarunk, mely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat. Sokszor lehet látni, amint a víz felett szitál, azaz kolibriszerűen egyhelyben „lebeg”. Erre a költőhely kialakításánál éppúgy szüksége van, mint a vadászata során. Gyakran látni víz fölé behajló ágakon, melyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat.” (Magyar Madártani Egyesület; www.mme.hu)

Így fordulhatott elő, hogy a nemrégen, november 3-án, és 4-én az alsóbélatelepi 2.-es számú strandon a kora délelőtti órákban a lejáró felső kapaszkodóján üldögélve, illetve a part mentén a víz fölött reptében, majd ismét a lejárón megpihenve, észlelhettem. Először nem is akartam hinni a szememnek, hiszen nagyon ritkán sikerül meglátni, nyáron nyilván a strandolók elől ő is a nádban, illetve a magaspart falánál tartózkodik. De olyat is hallottam, hogy már egyáltalán nem található meg ezen a környéken. Mikor felé közeledtem, elröppent, de hangját is hallatta, amely megerősített: valóban jégmadárnak vagyok szem-és fültanúja.

Másnap, 4-én újra visszatértem immár távcsővel, aminek elsődleges oka volt a badacsonyi bazaltorgonák közelebbi csodálása, miután a lombok lehullottak, így a távolabbi tekintetek számára is láthatóvá vált a csodás képződmény. Ekkor röppent a képbe ismét a jégmadár. Most már távolról is jobban szemügyre vehettem anélkül, hogy féltében hamar tovább álljon. Ezzel pedig teljes mértékben biztossá vált, hogy a kis madárka valóban jégmadár: gyönyörű színei, hegyes nagy csőre egyértelművé tette: háta kék, és türkiz, hasa sárga, szürke, nyakán, állán fehér folt. Szeme körül szintén sárgás színek.

Az őszi/téli Balaton parti séták egy csodás ajándéka, hogy olyat is tapasztalhat az ember, amelyet az év más részében aligha, vagy csak nagyon kis eséllyel. Ilyen az állatvilág megfigyelése, annak megmutatkozása. Egy korábbi eset is ezt bizonyítja: szeptember közepén ugyanezen strand keleti végén, a nagy fa után (egykori Bányász-üdülő strandja) nyárilúd-pár sétálgatott a füvön és egyáltalán nem zavartatták magukat, közelebbről is engedték magukat vizslatni.

Kívánom mindenkinek, akinek lehetősége adódik a Balatonon ilyenkor megfordulni, akár csak átutazóban is, de érdemes egy rövid sétára időt szánni, hogy ilyen csodákban lehessen része!